2013. május 28., kedd

Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)



Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.
Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)


Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.


Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 




És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)




2 megjegyzés:

Monika írta...

Colette!Nagyon jót mulattam!!!!Egyrészt ,mert magamra ismertem: én unokáztam, meg fáradt voltam és halogattam a vásárlást.Gondoltam,hogy vasárnap reggel-hú,micsoda háziasszony,ilyet nagyon ritkán teszek-beugrok a Spárba egy kis csirkéért.Zárva.Igazuk volt.Szidtam magam .Végül senki nem éhezett,kenyeret sütöttem, tengeri hal volt a fagyasztóban, kisütöttem,nagyon fincsi lett és jöttek a saláták.Szerencsére krumpli is volt.
De nálunk csokitorta az nem.:(És a nagymamához sem küldhetem őket,mert a drágák már fentről mosolyognak ránk, és egyébként én vagyok az édesanya és a nagymami.:)

Colette írta...

Megoldódnak a dolgok, sokszor maguktól vagy magunktól;-)Erről szólt bújtatva;-) Küldeni én sem küldöm őket jóanyámhoz, csak mivel két utcával arrébb lakik, bicajra pattannak és megnézik mit lehet enni nála, hála;-)